Az evészavarokkal kapcsolatban egyre több izgalmas tény derül ki tudományos szinten is. Az ARFID ebből a szempontból is gyerekcipőben jár, de van egy-két érdekes dolog, amit már tudunk róla. Ami számomra fontos ezekben a kutatásokban, az mindig az, hogy a gyerekek, serdülők, vagy akár felnőttek, akik evészavarral élnek, nem "választják" azt, és nem is "elrontották" őket a szüleik, hanem biológiai, öröklött jellegzetességek, idegrendszeri sajátosságok, és - e kutatás esetében - hormonális eltérések állhatnak a háttérben. Mint minden más betegség esetében is, minél többet tud róla az orvostudomány, annál inkább látszik, hogy egy összetett, sok tényezős dologról van szó. És nem utolsó sorban, hosszú távon akár a terápiában is helye lehet majd ezeknek az eredményeknek.
Az ARFID-dal kapcsolatban gyakran beszélünk a telítettség érzéséről, úgy is mint a hamarabb fellépő jóllakottság-érzéséről, az étkezés alatt/után megfigyelhető telítettség érzetről, illetve az étkezések közötti időszakban jelen levő telítettség érzésről. A jelen kutatás célja az volt, hogy a jóllakottság érzést elősegítő kolecisztokinin (továbbiakban CCK) hormon időszakos koplalás utáni szintjét hasonlítsák össze ARFID-os és egészséges személyek között. A kolecisztokinin egy emésztőrendszeri peptidhormon, amelynek elsődleges funkciója a zsírok és fehérjék emésztésének elősegítése. Emellett étvágycsökkentő hatásáról is ismert.
A vizsgálatban részt vevő gyerekek és serdülők esetében az ARFID-os személyeknél jelentősen, az átlagosnál háromszor magasabb CCK szintet mértek hosszabb koplalást követően, mint a kontrollszemélyeknél. Mindazonáltal sem a személy BMI-indexével, sem a korával, sem a szubjektív éhségérzettel, sem az ARFID egyéb jellemzőivel nem mutatott jelentős összefüggést a CCK-szint.
A megemelkedett CCK-szint okozhatja az agy-bélrendszer diszregulációját ARFID esetén. Sok ilyen személy számol be rossz étvágyról és bélrendszert érintő fájdalmakról az evés alatt, után, függetlenül a testsúlyuktól. Valóban, az ARFID nagy átfedést mutat az úgynevezett funkcionális diszpepsziával, és a posztprandiális szindrómával. A funkcionális diszpepszia egy kimutatható szervi ok nélküli emésztési zavar, és a gyomor tájékán jelentkező diszkomfort, illetve fájdalomérzet kíséri. A posztprandiális szindróma pedig egy olyan állapot, amelyben az étkezést követően a személy kellemetlen szimpatikus idegrendszeri tüneteket tapasztal (hidegrázás, remegés, szívdobogásérzés, izzadás, szorongás) a vércukorszint mérhető változása nélkül. Utóbbi fő tünetei közé tartozik emellett a korai jóllakottság érzés, kifejezett telítettsés érzés, illetve az evés befejezését követő telítettség érzés. Az anorexia nervosával diagnosztizált személyek esetében nem találtak magasabb CCK-szintet, ugyanakkor a kezelés megkezdésekor mért magasabb CCK-szint nagyobb mértékű telítettség érzéssel, fájdalommal és székrekedésre való hajlammal járt együtt az újratáplálás során.
Elképzelhető, hogy az elkerülő/korlátozó evési mintázat az evés utáni jóllakottság jelzését, amely a CCK-szint növekedésével jár „dekondicionálja”, és emiatt a hormon kiválasztásának szabályozásában, illetve az étkezések közötti időszak alatti véráramban kimutatható szintjének szabályozása felborul. Így ARFID esetén a táplálékbevitel csökkentését célzó ingerek (pl. az jóllakottság) helyett olyan, az ARFID-ban meghatározó ingerektől fog függeni, mint pl. az étel szenzoros jellemzői, vagy a félelem az evés negatív következményeitől.
Fontos szempont, hogy az étvágy szubjektív azonosítása nehézségekbe ütközött az ARFID-os személyek számára, ami összefüggésben a gyerekek és serdülők esetében a kisebb belátással a tüneteikkel kapcsolatban, illetve más evészavarokhoz hasonlóan az interoceptív tudatosságuk alacsonyabb az átlagosnál. Tekintettel arra, hogy szinte egész életükben nehézségeik voltak az evéssel kapcsolatban, kihívást jelenthet számukra az étvágy/éhség megragadása úgy, hogy a múltban nem tapasztalták meg azok "normális" jelzéseit.
További longitudinális vizsgálatok szükségesek annak érdekében, hogy kiderüljön, a magasabb CCK-szint az ARFID kialakulásáért, megjelenéséért, és/vagy esetleg az elkerülő/korlátozó étrend fenntartásáért is felelős-e, illetve annak feltérképezésére, hogy a kezelés hogyan hat a CCK-szint változásaira hosszabb távon.
Forrás:
Comments