A problémás evés, az evészavar, illetve a táplálási zavar hasonló, de nem azonos jelenségekre utal gyerekek és serdülők esetén. A cikkben a három definíció közötti különbségeket és hasonlóságokat igyekeztem számba venni, annak érdekében, hogy szülőként jobban megértsük, mi alapján beszélnek a szakemberek az egyikről, vagy a másikról. A problémás evés és az evészavar között alapvetően a tünetek súlyossága és rendszeressége között van különbség. A táplálási zavar diagnózis egy új kezdeményezésnek köszönhető, amely azt tűzte ki célul, hogy átfogó, holisztikus képet adjon a táplálási zavarokról, melybe az evési magatartás zavarán kívül beletartozik a gondozó-gyerek diád kapcsolatának ehhez társuló zavara, a családi és közösségi élet nehézségeivel, illetve rengeteg orvosi, dietetikai és evési készségeket érintő probléma is. Az új megközelítés igyekszik figyelembe venni a táplálási zavarok multidiszciplináris jellegét, és bevonni a kezelési tervbe a különböző szakterületek képviselőit.
Az evészavarok diagnosztizálásához szakember segítsége szükséges, és amennyiben felmerül bennünk a gyanú, hogy a gyerekünk valamely evészavarban érintett lehet, mindenképpen érdemes segítséget kérni. Az evészavarok hasonlóak más betegségekhez abban, hogy minél előbb fény derül rájuk, annál könnyebben gyógyíthatók, annál rövidebb idő telik el úgy, hogy jelentős negatív hatsással vannak a gyermekünk, illetve az egész család életére.
1. Különbségek a problémás evési magatartás és az evészavar között
Egy 2023-ban megjelent metaanalízis szerint a gyermekek és serdülők 22%-a mutatta a problémás evés jeleit. Az elemzésben 32 tanulmány szerepelt, 16 ország 63 181 résztvevőjével, 1999 januárja és 2022 novembere közötti időszakból. A tanulmány alapján a lányok inkább érintettek a problémás evési magatartásokban, mint a fiúk. Az életkor előrehaladtával, illetve a BMI (testtömeg index) emelkedésével ez az arány nőtt.
A problémás evés abnormális evési szokásokat jelent, amelyek azonban nem merítik ki az evészavar diagnózisának felállításához szükséges kritériumokat. Tulajdonképpen a tünetek súlyosságában van különbség a két kategória között. Gyakran ugyanazokat a tüneteket látjuk mindkét populációban, de a problémás evési magatartás esetén a tünetek ritkábban megfigyelhetők, vagy kevésbé súlyosak. Mindazonáltal fontos felismernünk ezeket a problémás evési mintázatokat, mert evészavarhoz vezethetnek.
Evészavarról akkor beszélünk, ha az evéssel, ételekkel való kényszeres foglalkozás jellemzi az érintett gyermeket, vagy serdülőt, illetve extrém aggodalommal tölti el az ételek kalóriatartalma. Jelentős súlycsökkenéssel jár. Megjelenhetnek kényszeres jellegű gondolatok az alakkal, súllyal, vagy akár az ételek elkészítésével kapcsolatban. A kalóriaszámlálás, falásrohamok, önhánytatás, túlzásba vitt testmozgás miatt funkcióromlás figyelhető meg az élet számos területén.
A problémás evés esetén az éhségen kívül más okokból való evést figyelhetünk meg. Jellemző lehet a stresszel, nehéz érzésekkel való megküzdés érdekében való evés. A kalóriaszámlálás, a falásrohamok, az önhánytatás ebben az esetben is jelen lehetnek, de rendszertelenebbül, vagy korlátozottabb mértékben. Itt is előállhat bizonyos ételkategóriák elkerülése, bizonyos ételek preferálása mellett. A problémás evéssel foglalkozni kell, oda kell figyelnünk a tünetekre, mert a későbbiek során evészavar alakulhat ki belőle.
2. Evészavarok a DSM 5 kézikönyben
A DSM 5 kézikönyvben található definíció szerint a táplálási és evészavarokra jellemző az evés, vagy az evéshez kapcsolódó viselkedések tartós zavara, amely megváltozott táplálékbevitelhez vezet, és a fizikai vagy szociális működésre jelentős hatással bír. A DSM 5 alapján 6 evészavart különböztetünk meg, ezek a következők:
1. Pica (nem étel kategóriába tartozó dolgok evése legalább 1 hónapon keresztül, amely az életkornak nem megfelelő viselkedés, tehát kisbabák esetében nem beszélünk ilyesmiről)
2. Rumináció (legalábbb 1 hónapon keresztül megfigyelhető az étel visszaöklendezése, melyet újra rágás, ismételt lenyelés, vagy kiköpés követhet, és nem magyarázható egyéb betegséggel, illetve nem kizárólag anorexia nervosa, bulimia nervosa, falászavar, vagy ARFID alatt áll fenn)
3. ARFID (elkerülő-korlátozó evászavar)
4. Anorexia nervosa (kóros soványság)
5. Bulimia nervosa (falásrohamok hánytatással)
6. Mértéktelen evészavar (mértéktelen evés, ürítési periódusok nélkül)
3. Gyermekkori táplálási zavar, a legújabb diagnózis
A gyermekkori táplálási zavarok esetében a közelmúltig nem állt rendelkezésünkre egyetemesen elfogadott definíció. Eddig általában az érintett tudományterületek a saját szemszögükből tekintettek a gyermekkori táplálási problémákra, ami miatt sokszor nem vették figyelembe az ezekkel összefüggő, egyéb működésbeli zavarokat, melyeknek alapvető befolyása van a megfelelő intervenciók megtervezésében a család életminőségének javítása érdekében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) munkacsoportja egy új, egységes definíciót javasol a szakemberek számára: a gyermekkori táplálási zavar diagnózisát. A zavart az életkornak nem megfelelő táplálkozási magatartás jellemzi, és orvosi, táplálkozási problémák, tápanyaghiányok, illetve az evési készségek elmaradása, és/vagy pszichoszociális működészavar társul hozzá. A kapcsolódó funkcionális zavarok figyelembevétele lehetővé teszi a kutatók és gyakorlati szakemberek számára, hogy azonosítsák ennek a sokszínű populációnak a szükségleteit, emellett az összes releváns tudományterületet bevonják a kezelés tervezésébe, illetve elősegítsék a közös, pontos terminológia használatát.
Az evés, etetés egy nagyon összetett folyamat, amely a központi és a periferiális idegrendszer, szájgarati mechanizmusok, a kardiopulmonáris (szív-tüdő) rendszer és a béltraktus interakcióját igényli, a koponya-arci struktúrák és a váz-izomrendszer támogatásával. Ez az irányított egymásra hatás az életkornak megfelelő különböző készségek elsajátítását igényli. Gyermekek esetében az evés, etetés a gondozó-gyerek diád kontextusában valósul meg. Ezen rendszerek bármelyikében bekövetkező zavar növeli az etetési, evési problémák kialakulásának esélyét a gyermeknél. Gyakran nem csak egy rendszer érintett, így a kezelés megtervezése során is multidiszciplináris megközelítésre van szükség.
Az általánosan elfogadott diagnosztikai rendszerekben a különböző szakterületek szemszögéből, egyoldalúan közelítik meg az evési, etetési zavarokat. A DSM5-ben találkozunk először az ARFID diagnózisával, mely magában foglalja a táplálási nehézségeket, illetve elismeri, hogy bizonyos orvosi problémák etetési, evési nehézségekkel járnak. Ugyanakkor a diagnózis felállításához az evési, etetési problémának önmagában is elég jelentősnek kell lennie, illetve kizárja azokat a gyerekeket, akinek elsődlegesen valamely készsége hiányzik a megfelelő tápláláshoz, evéshez.
A cikkben a gyerekkori táplálási zavar diagnózisát javasolják, mely holisztikus megközelítést jelent a pszichológiai és működésbeli deficitek tekintetbevételével, illetve kiegészíti a használatban levő diagnózisokat a károsodott mechanizmusok, környezeti akadályok és facilitátorok, de legfőképpen a zavar mindennapi családi és közösségi életben való részvételre gyakorolt hatásával.
A gyermekkori táplálási zavarok jelentősen befolyásolják a gyermek fizikai, szociális és érzelmi, és/vagy kognitív működését, és növelik a gondozók által megélt stresszt. Az ajánlás szerint megkülönböztetünk akut (3 hónapnál kevesebb ideje áll fenn) és krónikus (3 hónapnál hosszabb ideje) gyerekkori táplálási zavart. A táplálkozási standard az életkornak megfelelő táplálkozási készségek elsajátítása, amely lehetővé teszi az anyatejes táplálásról, illetve a tápszerről az önálló táplálkozásra való áttérést, megfelelő ételrepertoárral. A fejlődésükben elmaradt gyerekek a saját szintjüknek megfelelő táplálkozási készségekkel rendelkezhetnek, ugyanakkor az életkorukhoz képest le vannak maradva, így ők gyerekkori táplálási zavar diagnózist kapnak.
A definíció alapján a gyógyszerek, és egyéb, rossz ízű anyagok elfogyasztásának képtelensége nem tartozik a zavarhoz. Emellett az átmeneti, akut betegségekhez köthető
evési zavarok kizárása érdekében a táplálási zavarnak legalább 2 hete napi szinten jelen kell lennie a gyermek életében. Az egyéb evészavaroktól való megkülönböztetés érdekében (pl. anorexia nervosa) a gyerekkori táplálási zavar diagnózis kizárólag a testképzavar hiánya mellett adható. A pica és a rumináció diagnózisa kapcsolódhat a gyerekkori táplálási zavarhoz, de önmagában azok jelenléte nem meríti ki a diagnózisát.
Az elméleti keret szerint akkor áll fenn fogyatékosság, amikor a zavar személyes és környezeti faktorokkal lép kapcsolatba a különféle aktivitások, vagy bizonyos helyzetekben való részvétel korlátozását okozva. Például a korlátozott evési szokások az óvodai, iskolai közösségbe való beilleszkedést nehezíthetik, vagy jelentős változtatásokat követelhetnek meg a gyermek közösségi életében.
Ajánlott kritériumok:
A. A tápanyagok orális bevitelében legalább 2 héten keresztül megjelenő zavar, amely a gyermek életkorának nem megfelelő, és az alábbiak közül legalább egy kapcsolódik hozzá:
1. Orvosi zavar, a következők közül bármelyik:
a. A szív-tüdő rendszer érintettsége az étkezés alatt
b. Visszatérő aspirációs tüdőgyulladás (szilárd vagy folyékony anyag belélegzése következtében kialakuló tüdőgyulladás)
2. Táplálkozási zavar, mely az alábbiak közül az egyikben mutatkozik meg:
a. Alultápláltság
b. Speciális tápanyaghiány, illetve egy vagy több tápanyag jelentősen korlátozott bevitele, amely korlátozott étrendhez vezet
c. Enterális (szondás) táplálás, vagy kiegészítő táplálás szükségessége a megfelelő tápláltsági és hidratáltsági szint fenntartásához
3. Etetési diszfunkció az alábbi formákban:
a. Az étel/ital textúrájának megváltoztatása szükséges a gyermek táplálásához
b. Megváltoztatott etetési pozíció, vagy eszközök szükségesek a gyermek táplálásához
c. Megváltoztatott etetési stratégiák használata szükséges a gyermek táplálásához
4. Pszichoszociális működés zavara, mely az alábbiak valamelyikében nyilvánul meg:
a. A gyermek által az etetések, étkezések alatt mutatott aktív vagy passzív elkerülő magatartásformák
b. A gondozó által nyújtott nem megfelelő kezelése a gyermek etetésének, illetve tápanyagszükségletének
c. Az etetési helyzetben megfigyelhető szociális működési zavar
d. A gondozó-gyerek kapcsolat zavara az etetési helyzethez kapcsolódóan
B. Az evészavarokhoz jellemzően társuló kognitív folyamatok hiánya (nincs jelen testképzavar, az evéssel, ételekkel való kényszeres foglalkozás), illetve a táplálkozási magatartás mintázata nem magyarázható ételhiánnyal, illetve nem illeszkedik a kulturális normákhoz.
Az ajánlott definíció szerint 4 fő területet érinthet a gyerekkori táplálási zavar: orvosi, dietetikai, evési készségek és pszichoszociális területeket. A területek közötti kölcsönhatások miatt az egyik területen bekövetkezett zavar kihathat az összes többire is.
Orvosi problémák
A gasztrointesztinális rendszer zavart működése, a szív-tüdő szisztéma zavarai, és a neurológiai betegségek gyakran kapcsolódnak diszfágiához (a nyelés zavara), amely egy, vagy több fenti terület érintettségén keresztül gyerekkori táplálási zavart eredményezhet. Az egészségügyi problémák által okozott funkcióromlás számos módon vezethet táplálási zavarhoz. A szenzoros túlérzékenység miatt kialakuló korlátozott étrend például eredményezheti kizárólag püré állagú ételek fogyasztását, aminek következtében a rágóizmok alulfejlettekké válhatnak, megnehezítve a nehezebb állagú ételek elfogyasztását.
Dietetikai terület
Sok gyerekkori táplálkozási zavarral élő gyerek korlátozott mennyiségű, minőségű, és/vagy beszűkült étel és ital repertoárral jellemezhető, amely alultápláltság, túltápláltság, tápanyaghiány és - egyes esetekben - mérgezéses tünetek, kiszáradás megjelenését eredményezheti. A korlátozott étrend, egész ételkategóriák elkerülése mikrotápanyag-hiányhoz vezethet, annak ellenére, hogy a makrotápanyagbevitel megfelelő lehet.
Evési készségek
A betegségek, balesetek, vagy fejlődésbeli elmaradások által okozott változások az etetésben az evési készségek nem megfelelő fejlődéséhez vezethetnek. Az idegrendszeri fejlődés késése az első életévek során egyértelműen az etetési, evési készségek romlásához vezethet. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány olyan jellemzőt, ami az étrend korlátozásához vezethet.
Az ARFID-ban érintett gyerekek szülei számára fontos, hogy az orális terület szenzoros működészavara meggátolja, korlátozza az életkornak megfelelő folyadékok és ételek elfogadását, tolerálását. Az italok, ételek bizonyos jellemzői alapján történhet a szelekció, mint pl. íz, hőmérséklet, a falat mérete, állag, nyúlósság, kinézet.
Az alulérzékenység, hyposzenzitivitás általában azzal jellemezhető, hogy a gyerek nem észleli az ételt a szájában, nem tudja, hol helyezkedik el a falat a szájában, illetve nehézsége van a falat megformálásával, kieshet az étel a szájából. Emellett a nem megfelelő szenzoros inputot eredményező italok, ételek esetén öklendezés, azok elutasítása figyelhető meg. Ezek a gyerekek általában szeretik a nagyobb méretű falatokat és az extrémebb ízeket, hőmérsékletet vagy állagot.
A túlérzékenység általában öklendezéssel jár bizonyos állagok, vagy falatméret (túl nagy) esetén, emellett hosszú ideig tartó rágással és limitált repertoárral jellemezhető. Ezek a gyerekek jellemzően a semlegesebb ízeket, homogén állagokat, kis méretű falatokat és szobahőmérsékletű ételeket részesítik előnyben.
Az orális terület motoros zavara korlátozza a falat megformálását, annak mozgatását a szájban, illetve a folyadékok, ételek lenyelését is akadályozhatja. Jellemző lehet rá az ügyetlen, maszatos evés, lassú vagy ügyetlen falatképzés, a falat előre lökése a szájban, öklendezés a falat megformálása alatt, illetve a nyelés utáni maradék a szájüregben.
Pszichoszociális faktorok
A gyermek, vagy a gondozó által mutatott pszichoszociális zavarok hozzájárulhatnak a gyerekkori táplálási zavar kialakulásához. Ezek közé soroljuk a fejlődési faktorokat, a gyerek, a gondozó vagy a diád által mutatott mentális és viselkedésbeli problémákat, a szociális hatásokat és a környezeti faktorokat. Fontos tényező kisebb gyerekek estében a temparamentum, ami a gyerek aktivitási szintjén keresztül van hatással az evésére. Egy alapvetően magas aktivitási szinttel jellemezhető gyermek például könnyen túlaktiválódik, amely az önszabályozás felborulásához vezet. Ebben az állapotban a gyermek nem tudja megnyugtatni magát, sőt, a gondozó számára is nagy nehézségekbe ütközhet ez a feladat. Ebben az állapotban az evés nem örömteli, egyikük számára sem. A gyermek, illetve a gondozó fokozott szorongása is negatívan befolyásolja az evést, etetést, ördögi kört eredményezve ezáltal. A gyermek esetében az extrém szorongás hipervigilanciát eredményez, ami viszont megváltozott gondolkodáshoz, érzékeléshez (részletekre való fókuszálás), étvágycsökkenéshez, hányingerhez vezethet. Mindezek miatt pedig bizonyos ételek elkerülését fogjuk látni. A gondozó fokozott szorongása következtében a szokásosnál nagyobb mértékű aggodalommal töltheti el az etetési helyzet, illetve előrevetíthet olyan félelmeket, amelyek visszahatva negatívan befolyásolhatják a gyermek evését a jelenben. A gondozó és a gyermek között végbemenő interakciók folyamatosan egymásra hatva alakítják a gyerek kapcsolatát az evéssel, ételekkel, és minden apró momentumnak jelentősége van. Az evési magatartás otthoni környezetben megfigyelhető nehézségei a közösségbe való beilleszkedést is megnehezíthetik.
Összefoglalva, a legújabb javaslat szerint a gyermekkori táplálási zavar definíciójáról érdemes tudni, hiszen ez az a diagnózis, amely a legátfogóbb, a betegség minden aspektusát figyelembe veszi, és holisztikus módon közelíti meg annak kezelését is. Szülőként is érdemes tisztában lennünk azzal, hogy rengeteg orvosi, dietetikei, motoros készségeket érintő és pszichoszociális összetevője lehet a zavarnak. Az eredményes terápiához ezeket mind figyelembe kell vennünk, és a különböző szakemberek együtt gondolkodása, és koherens kezelési terv szükséges. Nem minden esetben lesz szükség az összes szakemberre, de az orvosi, dietetikai problémák, betegségek kizárása mindig az első lépés kell, hogy legyen. A különféle allergiák, érzékenységek, motoros deficitek, betegségek kizárása után következhet a zavar pszichológiai kezelése.
Források:
Comments