top of page
Keresés

Az étkezések körüli stressz hatása az evésre ARFID-ban

Frissítve: 2023. febr. 2.

Régóta tervezek erről a témáról külön posztot írni, mivel a kutatások alapján tudjuk, hogy az ARFID esetében a stressz hihetetlenül fontos szerepet játszik. Az ARFID-os gyerekekre általában jellemző az átlagosnál magasabb szorongásszint, így nem meglepő, hogy a stressz extrémen befolyásolja az evési magatartásukat.




A veleszületetten magas szorongásszint azt jelenti, hogy alapvetően minden helyzetben nagyobb szorongást élnek meg, mint a többi gyerek. Ez sokféle viselkedésben megnyilvánulhat, a szokásokhoz való merev ragaszkodástól kezdve a félénk, gátolt viselkedésen át a teljes „összeomlásáig”, amit meltdown-nak hívunk. A szorongás nagyon sok mindenre hatással van. Mivel az idegrendszerünkre hat, befolyásolja a hormonális működésünket, az emésztésünket, illetve a kognitív képeségeink hozzáférhetőségét is. A közvetlen fizikai hatásokon túl (szapora szívverés, izzadás, emésztés lelassulása, remegés, száj szárazság, stb.) stressz hatására a szervezetünk „fight/flight/freeze” módba kapcsol. Nagyon leegyszerűsítve ezek a harcolj/menekülj/dermedj meg válaszok nagy egyéni eltéréseket mutatnak, illetve helyzetenként is változnak. Az ARFID-os gyerekekre általában jellemző a veszélyes helyzet (= nem biztonságos ételek) elkerülése, az ettől való félelem. A stresszválasz hatására az agyunk (megint nagyon leegyszerűsítve) frontális régiója „lekapcsol”. Ez olyan funkciók székhelye, mint a racionális döntéshozás, a különféle viselkedések végrehajtása, összehasonlítás, tervezés, gondolkodás, beszéd. Jól látszik még ebből a rövid felsorolásból is, hogy mennyire nehéz helyzetbe kerülünk, amikor ez a terület kikapcsol. Ekkor az agy egyéb részei lépnek működésbe, különös tekintettel a limbikus rendszerre, amely az érzelmek székhelye, és a veszélyes dolgok elkerülésében is meghatározó szerepe van.


Röviden: a gyerek, amikor nagyon szorong, nem tud gondolkodni, és egy automatikus, ősi,

érzelmek által vezérelt megoldást fog választani. Ez a választás nem tudatos, emiatt általában megfogalmazni sem tudja a viselkedése okait. Elkerül valamit, ami számára olyannyira félelmetes, mint egy oroszlánnal való szembetalálkozás a szavannán.


Ebben az állapotban nem tudunk mentalizálni. Mentalizációnak nevezzük azt a képzeleti tevékenységet, amellyel a saját magunk és mások viselkedése, érzései, gondolatai mögött álló okokat próbáljuk megfejteni. Az a folyamat, amellyel megpróbálunk okot keresni a viselkedésekre, érzésekre, gondolatokra. Ez a funkció magas stressz szint esetén kikapcsol. Márpedig amikor nem tudunk mentalizálni, akkor nem lehet ránk ész érvekkel hatni, nem vagyunk képesek meglátni egy helyzet összetettségét, és hajlamosakká válunk a szélsőséges álláspontokra helyezkedésre. Ez abból a szempontból fontos, hogy az evés körüli stressz, az étkezések feszültsége nem csak a gyerekekre, hanem ránk, szülőkre is hatással van. A negatív érzések, amelyeket megélünk a mi mentalizációnkat is kikapcsolják, így nagyon könnyen az a helyzet állhat elő, hogy két, gondolkodásra alkalmatlan fél áll egymással szemben. Akik ráadásként képtelenek a szempontváltásra, így minden adott ahhoz, hogy ne jussanak előre. Mindezt azért érdemes észben tartani, mert ezzel a tudással máris előnyre tehetünk szert ezekben a feszült helyzetekben.


Az étkezések körül észlelt stressz mindezeken túl közvetlenül is étvágycsökkentő hatású. A testünkben lezajló fizikai változások hatására elmegy az étvágyunk.


Ezért rendkívül fontos az ARFID-os gyerekek esetében a stressz csökkentése. Ez a változáshoz vezető út első és legfontosabb lépése.


Hogyan csökkenthetjük a stresszt az étkezések körül?


1. Ne erőltessünk semmit!


Mint írtam, az első és legfontosabb lépés, hogy ne erőltessük semmire az evéssel kapcsolatban. Ez a változáshoz vezető út nulladik lépése. Nem ettől fog változni az evése, de elengedhetetlen ahhoz, hogy a változás bekövetkezzen.


2. Próbáljunk empatikusak lenni vele, és validálni az érzéseit!


Mit jelent ez? Azt, hogy elfogadjuk, hogy nem tud megkóstolni bizonyos ízű/állagú/szagú/kinézetű ételeket, még akkor is, ha ez számunkra első látásra értelmetlennek és bizarrnak tűnik. Neki is nehéz ez az egész. Ha ez megvan, akkor adjuk a tudtára, hogy tudjuk, milyen nehéz ez neki is. Ilyen egyszerű.


3. Segítsünk neki (és ezáltal saját magunknak is) visszakapcsolni a mentalizációját!


Ha a fenti két lépés sikerült, akkor az automatikusan magával hozza a mentalizáció visszakapcsolódását. Ő úgy fogja érezni, hogy megértik, és kíváncsiak rá a szülei, ami azonnali megnyugtató hatással bír, így a stressz csökkentését hozza magával. Az ő megnyugvása pedig ránk lesz jó hatással, ami természetesen tovább csökkenti a feszültséget, és így tovább.


4. Tanítsunk neki relaxációs technikákat!


A szorongásra azonnali hatással bírnak a különböző relaxációs- és légzéstechnikák. A hasi légzés, egy biztonságos hely elképzelése, vagy a progresszív izomrelaxáció nagyon egyszerűen megtanulható, mégis hihetetlenül hatékony segédeszközök a stressz csökkentésében. De legyünk kreatívak, mindenkinek van olyan módszer, ami hat, csak meg kell találni. Az egyik hozzám járó szülőpártól tanultam meg, hogy az új étel megkóstolása előtti imádság is mennyire jó ötlet.



Az étkezések körüli stressz csökkentéséről nem lehet eleget beszélni. Ha ez legalább részben sikerül, azzal nagy lépést teszünk a változás lehetőségének irányába. A nyugodtabb, szorongásmentesebb evési helyzet mindannyiunkat felszabadít, és lehetővé teszi az egészségesebb szokások kialakítását. Szülőként esetleg újra lehetségesnek érezzük, hogy valódi érdeklődéssel, nyitottsággal forduljunk a gyerekünk evési szokásai iránt. Ha képesek vagyunk legalább részben megszabadulni attól a ránk nehezedő nyomástól, hogy a gyerekünk evését minél gyorsabban minél változatosabbá, egészségesebbé kell tennünk, az csodákat tesz.


Ha a fentiekhez kapcsolódó tapasztalatod, kérdésed van, szokásomhoz híven nagyon örülök neki. Minden visszajelzés fontos és érdekes:)



112 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Kommentit


bottom of page