ARFID, szenzoros túlérzékenység és nembináris nemi identitás

Egyre növekvő számú bizonyíték támasztja alá, hogy a nembináris nemi identitású emberek körében felülreprezentált az ARFID előfordulása, ugyanakkor a háttérben álló mechanizmusok egyelőre ismeretlenek. A nembináris nemi identitás és a neurodivergencia sokszor együtt jár, és a szenzoros túlérzékenység a közös faktor az autizmusban, az ADHD-ban és az ARFID-ban érintett személyek tapasztalta szerint. Thomas és munkatársai a szenzoros érzékenységek (mind a túl, mind az alul-érzékenység) hozzájárulásának vizsgálatát tűzték ki célul, miközben az autisztikus és ADHD vonásokat kontrollálták a vizsgálat során.

Thomas és munkatársai 2025 februárjában publikált vizsgálatában 182, nembináris felnőtt töltött ki egy online kérdőíveket Nagy-Britanniában, melyekkel a saját beszámolók alapán vetették össze az ARFID tüneteinek súlyosságának együtt járását a szenzoros érzékenységekkel, autisztikus és ADHD-s vonásokkal, miközben kontrollálták a résztvevők alakkal és testsúllyal kapcsolatos aggályait. Az eredmények alapján a nembináris nemi identitású résztvevők körében az ARFID tünetei a szenzoros érzékenységek magasabb fokával, illetve több autisztikus és ADHD-s vonásal jártak együtt,  az alakkal és a testsúllyal kapcsolatos aggodalmak kontrollálása után is. Sőt, a szenzoros érzékenységek, ezen belül is a szenzoros túlérzékenység önmagában is bejósolta az ARFID tüneteinek súlyosságát, miután az autisztikus és ADHD-s vonásokat kontrollálták.

A szenzoros érzékenységek különösen fontos szerepet  játszanak, ha nembináris nemi identitású neurodivergens felnőttekről gondolkodunk.  A kutatás eredményei alapján a nembináris felnőttek körében a szenzoros túlérzékenységnek nagyobb szerepe van az ARFID tüneteinek kialakulásában, mint az autisztikus és ADHD-s vonásoknak.

A nembináris személyek (olyan személyek, akik nem a születéskor meghatározott nemüket érzik megfelelőnek) között magasabb a különböző evászavarok kialakulásának esélye.

Az evészavarok jelen vannak a transz bináris férfiak és nők, illetve azon személyek esetében is, akik nembinárisként, illetve a kategóriák között, vagy azokon kívül, esetleg genderfluidként határozzák meg a nemi identitásukat. Egy friss metaanalízis a bináris transz személyek körében 17,7%-os előfordulási valószínűséget talált az evészavarok tekintetében. Az adatok alapján a nembináris személyek körében még ennél is magasabb ez az arány. Ezek a becsült adatok jelentősen magasabbak a ciszgender nők és férfiak (1,8% és 0,2%) esetében mért százalékoknál. A nembináris személyek esetében az evészavar tüneteinek számos funkciója lehet, például a nemi identifikációnak megfelelőbb testkép elérése, a pubertáskor beköszöntének elodázása, a menstruáció késleltetése, és/vagy az inter- és intraperszonáis sztresszorok miatt érzett érzelmi megpróbáltatások szintjének csökkentése. Összesen két tanulmány vizsgálta az idősebb kamaszok és felnőttek esetében az ARFID jelenlétét, ezek 0,3% és 4,7%-ban állapították meg a prevalenciáját az átlagpopuláció esetében. A betegség kialakulásának útja még mindig nem ismert, de a bizonyítékok szerint a zavar általában már gyerekkorban megjelenik, és az egész élet során fennmarad.

A szenzoros alapú ételelkerülés, illetve az evés, ételek iránti érdektelenség altípusok jellemzőbben fordulnak elő az ARFID-dal és ASD-vel, vagy ADHD-val diagnosztizált személyek körében, mint a harmadik, félelem vezérelt altípus. E két altípus előfordulása összefüggésben állhat az autizmussal és ADHD-val összefüggő viselkedéses és kognitív mintázatokkal. Ezek közé tartoznak a szenzoros érzékenységek, érzelemszabályozási nehézségek, hiperaktivitás és impulzivitás, viselkedésben és gondolkodásban megjelenő rigiditás, mint például stimming, monotróp (egyfókuszú) érdeklődés, és a bizonytalansággal, illetve újdonsággal való megküzdés nehézségei. Ezek a jellemzők az ARFID-ban érintett személyeknél megfigyelhető evési mintázat kialakulásához vezetnek, mint például rigid szabályok az ételek elkészítése kapcsán, márkahűség, a kellemes szenzoros tulajdonságokkal rendelkező ételek fogyasztása.

Összességében az eddig kutatások alapján az ARFID jelenlétének nagyobb aránya nembináris nemi identitású személyek körében feltehetően a szintén jelenlevő neurodiverzitás által meghatározott. Az ARFID szempontjából fontos neurodivergens vonások közül a szenzoros érzékenységek különösen releváns transzdiagnosztikus jellemzők lehetnek. Mindhárom esetben (ASD, ADHD és ARFID) szerepel a diagnosztikus kritériumok között a szenzoros érzékenység. Emellett egyéb, nem neurodiverz személyek csoportjaiban is megtalálták a szenzoros érzékenységet, például a migrénes fejfájással küzdők, a szorongásos és depresszív kórképekkel élők és az összes többi, egyéb evészavarral diagnosztizált személyek csoportjaiban is.

Jelen kutatás alapján elmondhatjuk, hogy a súlyosabb ARFID tünetek az autisztikus és ADHD-s vonások, illetve a szenzoros érzékenységek magasabb szintjével járnak együtt. Emellett az is kiderült, hogy amennyiben az autisztikus és ADHD-s vonásokat kivesszük a képletből, a szenzoros túlérzékenység az egyetlen bejóslója az ARFID tünetek súlyosságának. Az eredmények alapján a nembináris nemi identitású személyek esetén sokféle evészavarral kell számolnunk, és az adott személy speciális neurodiverz vonásai határozhatják meg, hogy melyik evészavar alakul ki. Továbbá a tünetek kialakulásának módja és a velük együtt járó tényezők változhatnak az idő előrehaladtával. Például a szenzoros érzékenység szerepet játszhat a korlátozó étrend kezdeti kialakulásában, de a tüneteket a későbbiekben olyan neurodiverz sajátosságok tarthatják fent, mint például a kognitív rigiditás, a ragaszkodás a hasonlóhoz, illetve az intenzív érdeklődések jelenléte.

Forrás:

https://jeatdisord.biomedcentral.com/articles/10.1186/s40337-025-01215-z