Rigiditás és szenzoros érzékenység: a szelektív evés független hozzájárulói gyerekeknél, kamaszoknál és felnőtteknél
 

A cikk szerzői a szelektív evés megnevezést használják, tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a válogatósság egy kontinuum mentén képzelhető el, melynek az ARFID az egyik végén helyezkedik el. A tágabb értelemben vett szelektív evés a populáció 30%-át érinti, ugyanakkor bizonyos sérülékenyebb populációkban sokkal magasabb az aránya, például autizmus spektrum zavarban érintett gyerekek között 60-70%-ra becsülik az előfordulását.

​

Az érzelmi reakciók, főként a szorongás szerepét a tipikusan fejlődő gyerekek esetében a szelektív evés szubklinikus kategóriájában (a tüneti kép alapján nem adható diagnózis) már kezdetektől hangsúlyozták a kutatók. Ezzel ellentétben ASD esetén régóta a szenzoros érzékenységet tartják mediáló tényezőnek, illetve újabban neurotipikus fejlődés esetén is. (Thomas et al., 2017) Két gyerekeken végzett tanulmány azt találta, hogy a szenzoros érzékenység volt a közvetítő tényező a szorongás és a szelektív evés között. (Farrow &

Coulthard, 2012; Zickgraf & Elkins, 2018) Ugyanakkor a szenzoros érzékenység által megjósolt variancia mértéke viszonylag kicsi, ami más, eddig beazonosítatlan tényezők jelenlétére utal. (e.g., Zickgraf &

Elkins, 2018).

 

Kognitív tényezők, mint például a kognitív rugalmasság, ami a mentális állapotok és feladatok közötti váltásra való képességünket jelenti, szintén szerepet játszhatnak a szelektív evés kialakulásában és fenntartásában. Ez a neuropszichológiai funkció húzódik meg, illetve jarul hozzá a kognitív és viselkedésben megnyilvánuló merevség pszichopatológiai tüneteinek kialakulásához, melybe beletartoznak a repetitív viselkedésminták, korlátozott érdeklődés, kényszerek és rögeszmék, perfekcionizmus, az újdonságokkal, változásokkal és váratlan fordulatokkal való megküzdés nehézségei. A kognitív merevség az autizmusnak és az anorexia nervosának kísérő jelensége, de a szelektív evés/ARFID kapcsán eddig még nem kutatták. Ezek a vonások a normál populációban is megtalálhatók, jóllehet szubklinikus szinten. Autizmusban érintett gyerekek esetén a szelektív evés magas előfordulását magyarázhatják az autizmus magtünetei:  a szenzoros érzékenység és a korlátozó/repetitív viselkedések, különösen a megszokott dolgokhoz való ragaszkodás.

 

Jelen tanulmány célja a szenzoros érzékenység egyedüli mediáló szerepének megkérdőjelezése és a kognitív/viselkedéses rigiditás mint független tényező hozzájárulásának feltérképezése tipikusan fejlődő, autizmusban érintett, szorongásos zavarrral, illetve kényszerbetegséggel diagnosztizált gyerekek és fiatal felnőttek körében. Ez az első tanulmány, amely a szelektív eves és a kognitív/viselkedésbeli rugalmatlanság összefüggéseit vizsgálja. 

 

A vizsgálatban 263, nem előre szelektált, 5-17 éves gyerek és 534 ,18-22 éves szintén nem szelektált egyetemista, illetve 179, szorongásos zavarral/OCD-vel diagnosztizált, 5-17 éves gyerek, valamint 185, ASD-vel diagnosztizált, 4-17 éves gyerek vett részt.

 

Az eredmények alapján a rigiditás és az orális érzékenység a textúrára minden mintában szignifikáns, önálló bejósló erővel bíró faktorként jelent meg a szelektív evés tekintetében, ha a szaglási szenzitivitást, a nemet és az életkort kontrollálták. Az eredmények alapján az orális érzékenység az állagokra speciálisabban bejósolja a szelektív evés jelenlétét, mint a szagokra való érzékenység, jóllehet mindkettő szerepet játszik az evésben, illetve az új ételek kipróbálásában. Az adatok azt sugallják, hogy önmagában sem a szenzoros túlérzékenység, sem a kognitív/viselkedéses rugalmatlanség nem elegendő a szelektív evés kialakulásához. Feltehetően mindkettő jelenléte szükséges a szelektív evés létrejöttéhez.             Ugyanakkor elképzelhető, hogy más, jelen tanulmányban nem vizsgált tényezők jelenléte esetén akár az egyik faktor megléte esetén is kialakulhat a szelektív evés. Mindazonáltal az eredmények tükrében a szelektív evés és az ARFID kezelése során mindkét tényezőt figyelembe kell venni.

 

A szenzoros érzékenység kezelésében az új, vagy nem kedvelt ételek ismételt, fokozatos bemutatásának kiemelt szerepe van. A kutatások alapján az undorhoz lassabb a habituáció, mint a félelemhez. A gyerekek neophobiás reakciói az új ételekre magukban foglalják az undor arckifejezéseit, és gyakran öklendezést, hányást is, ugyanakkor ritkán látjuk a szorongás és a félelem jeleit rajtuk. Emiatt valószínű, hogy az expozíciós terápia során megfigyelhető tanulási folyamat új megküzdési készségek, illetve a szenzoros averzió mértékét érintő elvárások megváltoztatását is magában kell, hogy foglalja. 

Ha a rigiditás a fenntartó tényezők között van, akkor a szenzoros habituáció önmagában feltehetően nem fogja növelni az elfogyasztott ételek számát, hiszen a szenzoros tanulás, illetve az egymáshoz láthatóan hasonló ételek közötti generalizáció folyamata a nagyfokú rigiditással jellemezhető személyek esetében károsodott.     

A kognitiv rigiditás viselkedésbeli rugalmatlansággal asszociálódik, repetitív és kényszeres viselkedéseket beleértve. A szelektív evés esetében emiatt a rigiditás ugyanazon ételek ismételt fogyasztását, merev étkezésre vomatkozó szabályrendszert  és az új, illetve nem biztonságos ételekkel kapcsolatos elvárások fekete-fehér előrevetítését jelenti. 

 

Annak érdekében, hogy “kinőjék” a fejlődésileg tipikus étel neophobiát, a gyerekeknek az ételekkel kapcsolatos szenzoros tapasztalataikat generalizálniuk kell más, hasonló ételekre. A kognitív merevség hátráltathatja ezt a folyamatot, a viselkedésben megnyilvánuló rugalmatlanság, illetve azáltal, hogy csökkenti azt a könnyedséget és rugalmasságot, amivel a gyerekek az ételekkel kapcsolatos sémáikat módosítani, illetve kiterjeszteni képesek. Mindez a válogatás és az elkerülés következtében korlátozott étrendhez vezet. Az új ételek kipróbálásához, illetve elfogadásához ezen ételek elfogyasztásának kellemesnek és bejósolhatónak kell lennie.  Mind a szenzoros érzékenységnek, mind a rugalmatlanságnak szerepe lehet lehet az életkornak megfelelő neophobiától és szelektív evéstől kiinduló, egészen a szelektív evésig, illetve ARFID diagnózisig tartó kontinuum mentén megtalálható tünetek kialakulásában.

​

​

​

​