A tervezett kóstolás módszere
- Demetrovics Orsolya
- febr. 24.
- 5 perc olvasás
Régi adósságomat törlesztem ennek a posztnak a megírásával. Írtam már a módszerről, sőt a podcastban két hosszú részt is szenteltem neki (linkek a bejegyzés végén), mégis úgy érzem, nem lehet eleget beszélni róla, és mindig lehet egy kicsit jobban, egy kicsit világosabban beszélni arról, hogy miért, és főleg, hogyan érdemes belevágni.
A módszer maga nem igazán módszer, hanem az elmúlt 30 év tapasztalatai alapján összegyűlt tudás, rendszerezve. Annak a tudásnak, amit kifejezetten ARFID-os személyek új ételekkel való ismerkedéséről szerzett a szakma. Ennek megfelelően ezek irányelvek, amelyek (óvatosan, és a kezdetekben mindenképpen a „könyv szerinti” ajánlások mentén haladva) módosíthatóak, személyre szabhatóak. Sőt, azt gondolom jó is, ha személyre, magatokra szabjátok, hiszen annál jobban fog működni😊
Az ARFID-os személyek sajátos idegrendszeri típusa miatt náluk a szenzoros eltérések és a kognitív rigiditás a két legmeghatározóbb tényező az evéshez, ételekhez való viszonyuk tekintetében. Ezek azok a mediáló faktorok, amelyek vagy már eleve lehetetlenné teszik a változatos étkezést, vagy az idő előrehaladtával fokozatosan az étrend beszűküléséhez vezetnek. Sajnos emellett nem csak a betegség kialakulásában, hanem annak fennmaradásában is főszerepet játszanak. A régen, vagy bizonyos esetekben soha nem kóstolt ételek egy idő után valóban nagyon furcsává, intenzívvé, kellemetlenné, és így végeredményben kerülendővé válnak. Mindezek miatt a személy mindenáron elkerüli a nem biztonságos ételeket a szorongása miatt. Az elkerülés átmenetileg szorongás-csökkenéssel jár, hosszú távon azonban növeli a szorongást. Így egy olyan ördögi kör alakul ki, amibe nagyon-nagyon nehezen lehet beavatkozni, megtalálni azt a pontot, ahol van egy icipici nyitottság, kíváncsiság, hajlandóság. Ebbe a bemerevedett mintázatba tud rést ütni ez a módszer, ha jól időzítjük az elkezdését.
Nagyon fontos, hogy ez 8-10 éves kor fölötti gyerekekkel, illetve felnőttekkel működik csak, mivel ennél fiatalabb gyermekek általában nem motiváltak a változásra, illetve nem tudnak hosszú távú, a jelenben kevésbé vonzó célok miatt erőfeszítéseket tenni. Ha úgy érezzük, a gyermekünk még nem nyitott a módszer kipróbálására, én mindig azt javaslom a szülőknek, inkább várjanak egy-két hónapot, és térjenek rá vissza, mert elképesztően fontos, hogy a gyerek a sajátjának érezze a döntést. Nem lehet, nem szabad nyomasztani ezzel, mert mint oly sok egyéb dolog is ARFID esetén, visszaüt.
Mielőtt belekezdenétek, itt vannak az elméleti alapok😊
Csak az érintett személy (gyermekek esetében ez kiemelten fontos!) beleegyezésével, az ő saját motivációja mellett működik
Ez a nulladik pont, enélkül nem érdemes belekezdeni, mert ellenkező hatást fog kiváltani
Olyan ételekkel kezdjük, amelyeket szinte 100%, hogy szeretni fog: ezek általában édességek lesznek, hiszen ezzel az ízzel kapcsolatban még az ARFID-os személyek is nyitottabbak általában
Az első néhány etapban (10 alkalmas kóstolás) nem cél, hogy valóban új ízekkel, állagokkal, szagokkal ismerkedjen
Ezt én egyfajta „mentális deszenzitizációnak” hívom: megismerkedik magával a kóstolás folyamatával, és rájön, hogy képes megcsinálni
Megtapasztalja, hogy „nem dől össze a világ”, ha egy új ételt a szájába vesz
a cél az, hogy semleges, vagy akár pozitív élményeket gyűjtsön a kóstolással kapcsolatban
Fontos különbségtétel: nem az egyes, megkóstolt ételekkel kapcsolatban van szükség a pozitív élményekre, hanem magával a kóstolás folyamatával kapcsolatosan
Az egyes ételek között sokféle tapasztalatot fog szerezni, és korántsem az összes fog bekerülni a későbbiekben az étrendjébe, ez nem is cél
A cél az ételek tulajdonságaival való fokozatos, kis lépésekben történő, kedves ismerkedés
Amikor túl vagyunk néhány ilyen etapon, emelhetjük a tétet, kereshetünk egy kicsit nagyobb kihívást jelentő ételt
A terápiák során sokszor alkalmazzuk a félelem-hierarchiát: 3 kategóriába soroljuk az ételeket annak alapján, hogy mennyire gondolja nehéznek a velük való ismerkedést, majd ennek mentén haladunk a legkönnyebbtől az egyre nehezedő ételek felé
Ha rákészültünk, és minden adott a kezdéshez, ezek a konkrét kóstolás alapelvei:
1. Válasszunk ki közösen egy megkóstolandó ételt
2. Időzítsük a kóstolást a nap legkevésbé stresszes részére
3. Előtte egy kicsit relaxáltassuk, ha szükséges
4. Legyen kéznél egy edény, amibe kiköpheti, ha nem tudja lenyelni
5. Kis darabot kóstoljon, 1 cm-es kocka elég
6. Azonnal adjuk neki a kedvenc italát
7. A kóstolás után azonnal jutalmazzuk
8. Pontozza 0-10-ig, hogy mennyire ízlett neki, hogy nyomon tudjuk követni, és ne felejtsük el
9. Minimum 10 ismétlés ugyanazzal az étellel
Gyakori kérdések
Ki válassza az ételt?
- gyerek esetén egyértelműen ő döntsön, finoman terelgethetjük, de iszonyúan fontos, hogy úgy érezze, nála van az irányítás (ebben nagyban segít, ha tényleg nála van😊)
Miért a nap legnyugisabb részében?
- az esetek többségében valahol az estében, sokszor a fogmosás előtti utolsó programmá avanzsálva a kóstolás kis szeánszát
- egész egyszerűen azért, mert a gyerekek, még ha bele is egyeznek a kóstolásba, amikor oda kerülnek, hogy véghez kéne vinni a nagy tettet, sokszor elbátortalanodnak, úrrá lesz rajtuk a szorongás, és ha nem lennének olyan lelkiismeretes, jó gyerekek, hagynák az egészet a fenébe
- de mindenki megnyugtatása miatt leírom, ez általában csak egy nagyon rövid ideig tart, pár alkalomig, amíg megtapasztalják, hogy túl lehet élni
Miért fontos a relaxáció?
- Magas szorongásszint mellett nem tud valódi érzékelés történni, mivel az idegrendszer készenléti állapotban van
- vegyünk mély levegőket együtt, hallgassunk olyan zenét, amit szeret, vagy végezzünk bármi olyan tevékenységet, amit segít neki szabályozott, nyugodt, „lehorgonyzott” állapotba kerülni
- ha nem tudjuk, mi az, ami ebben neki segítség, akkor „sajnos kiestünk, ugorjunk vissza a tábla elejére, újra hatost kell dobnunk ahhoz, hogy a kóstolást elkezdhessük”, sajnos enélkül nem fog menni, ki kell derítenünk, mi nyugtatja meg, mi kellemes neki szenzorosan😊
Miért lehet kiköpni?
- nem az étel elfogyasztása, hanem a tulajdonságaival való ismerkedés a cél, amit tökéletesen meg lehet valósítani akkor is, ha kiköpi (egyébként a tapasztalat szerint csak akkor köpik ki, ha nagyon muszáj)
Miért ilyen pici mennyiség?
- azért, mert a szenzoros érzékenységek miatt (szuperízlelés, érzékenység a szagokra, zajokra, látványra) nagyon nem mindegy, mekkora mennyiséget kóstol, a pici kocka (számunkra) elképzelhetetlenül könnyebben tolerálható, mint egy „rendes” falat, ne erőltessük, hogy nagyobbat kóstoljon, visszaüt
- kedvenc ital: a kellemetlen, túl intenzív íz/utóíz leöblítése érdekében legyen kéznél, és megint: nem cél, hogy rossz élményeket gyűjtsön be, ellenkezőleg
és a naaaagy kérdés, a jutalmazás....
- az evés önmagában öröm (kéne, hogy legyen), miért kéne jutalmazni?
- Rövid válasz: azért, mert neki (egyelőre legalább is) nem az. Először kell egy kis külső megsegítés, hogy átlendüljön a legnehezebb perióduson, aztán majd remélhetőleg önmaga jutalmává válik a kóstolás, de egyelőre nem az
- A másik égető kérdés: de mi lesz hosszú távon? Mindig jutalmat kell majd neki adnom, ha megkóstol valami újat?
- Rövid válasz: nem. A jutalmak csak az elején fontosak általában, egy idő után elvesztik a jelentőségüket, egyrészt azért, mert a folyamat kevésbé lesz félelmetes, másrészt pontosan ennek következtében maga a kóstolás válik jutalmazóvá, illetve a szülők (megfelelő mértékben, bölcsen adagolt!!) öröme, és a saját büszkesége mentén megélt énhatékonyság lesz a domináns az egészben
- Mi lehet jutalom?
- Rövid válasz: bármi, ami számára valóban jutalmazó. És ezt komolyan gondolom. Ha plusz képernyőidő, akkor az, ha valami édesség, akkor az. Miért ne? A tapasztalatom az, hogy nem fog így maradni, csak az elején van rá szükség
Miért pontozunk?
- A pontozás szükségességéről egy egész posztot tervezek, de alapvetően a nyomon követés miatt van rá szükség elsősorban, másodsorban pedig hatalmas segítséget jelent a merev, fekete-fehér gondolkodás puhításában, árnyalásában
Miért kell 10 alkalommal ugyanazt az ételt megkóstolni?
- Nagyon egyszerűen azért, mert az emberi faj esetén egy éves kor felett minimum 8-15 (de ARFID-os személyek esetén ez a szám jóval magasabb is lehet) alkalom szükséges ahhoz, hogy egy új ételt toleráljunk, ne adj’ isten megszeressünk. Ennél nem lehet kevesebbel megúszni😊
Remélem, sokatok számára jelent ez majd segítséget a gyakorlatban is, ha esetleg nem tudtok eljutni szakemberhez, hogy az otthoni próbálkozások ne kudarcba fulladt rossz élmények, hanem megfelelő információ alapján, tudatos döntések mentén végzett, kölcsönösen örömteli élmények😊
Ha tetszett a poszt, kérlek, oszd meg másokkal is, hogy minél több érintetthez eljusson. Köszönöm,
Orsi
Vonatkozó podcast epizódok:
Hozzászólások