Mi is az az evészavar-felépülési mentorálás?

Az evészavarokból való felépülés nemcsak a heti terápiás alkalmak 50 percében történik, hanem a hétköznapi helyzetekben is. Kedden este tízkor is, amikor rád tör a falási roham. Szombat reggel, amikor aznap már sokadjára állsz a mérlegre. Vagy hétköznaponként munkába menet, amikor lopva ellenőrzöd a kirakatok üvegében, hogyan nézel ki. Bevásárláskor, ruhavásárláskor, az edzőteremben, étkezések közben, társas helyzetekben.

Emberekkel körülvéve is folyamatosan sugározhat a fejedben az evészavaros rádióadás — de az evészavar hangja akkor tud a legjobban felerősödni, amikor egyedül vagy. Hányszor történt már meg veled, hogy a pszichológussal megbeszéltétek, min kellene dolgoznod a héten, aztán amikor odakerültél az adott helyzetbe, leblokkoltál, és nem tudtad teljesíteni a kitűzött célt? Pont ott, abban a pillanatban lett volna a legnagyobb szükséged a támogatásra.

Itt lép be a képbe a mentorálás, amely a hagyományos kezelési módszerek és a mindennapok között tátongó szakadékot hivatott áthidalni. Egy mentor ott van veled a terápiás alkalmak közötti nehéz órákban is — üzenetben vagy telefonon — pont akkor, amikor a legfontosabb döntéseket kell meghoznod.

A mentorálás nem csupán tanácsadás — ez egy olyan, gyakorlati támogatási forma, amely pont akkor elérhető, amikor a legnagyobb kihívásokkal találkozol. A mentor élő példaként mutatja, hogy az evészavarokból való teljes felépülés lehetséges, és segít megerősíteni benned azt a részt, amely képes a felépülésedet támogató és fenntartó döntéseket hozni — hogy idővel ez vehesse át azokat a szerepeket, amelyeket jelenleg az evészavar tölt be.

A CCI (The Carolyn Costin Institute) megközelítése

Carolyn Costin nemzetközileg elismert szakember, és a róla elnevezett, kaliforniai székhelyű intézet alapítója. Az Egyesült Államokban ő nyitotta meg az első olyan bentlakásos intézetet, amely otthonos környezetet kínált az evészavarral küzdőknek — egy holisztikusabb alternatívát a hagyományos klinikai felépülési környezetekkel szemben. Carolyn felismerte a megélt tapasztalat értékét, az evészavarból felépült, képzett szakemberek fontosságát, és az elsők között beszélt nyíltan a saját evészavaros múltjáról.

A CCI képzését elvégző evészavar-felépülési mentor általában olyan személy, aki maga is átélt evészavart és tartós felépülést ért el — bár vannak kivételek, egyes mentoroknak például a családjában volt érintett személy. A CCI megközelítésében a mentor feladata az, hogy előtérbe hozza és megerősítse a kliensben azt a részt, amely képes jó döntéseket hozni — hogy idővel ez vehesse át azokat a szerepeket, amelyeket jelenleg az evészavar tölt be. Ezt az evészavaros gondolatok és viselkedésminták megváltoztatásán, a testkép javításán, egészséges megküzdési stratégiák elsajátításán, illetve az étellel és a testmozgással való intuitívabb kapcsolat kialakításán keresztül érjük el.

A mentorok feladata, hogy "útitársai" és támogatói legyenek klienseiknek azokban a mindennapi helyzetekben, amikor az evészavaros gondolatok felerősödnek. A heti foglalkozásokon túl munkájuk kiterjed a gyakorlati élethelyzetekre is — bevásárlásra, közös főzésre, virtuális vagy éttermi étkezésre, tiltólistán lévő ételekkel való megbarátkozásra, ruhavásárlásra, mozgás- vagy jógaórákra, illetve bármilyen társasági eseményre, ahol túl kínosan éreznéd magad a részvételhez. Ezek mind olyan helyzetek, ahová a terápiás csapat többi tagja általában nem tud elkísérni.

Mivel a felépülési mentor nem rendelkezik pszichológusi, vagy pszichiátriai képesítéssel, nem feladata diagnózist felállítani, az evészavar mélyebb okait feltárni, vagy a háttérben meghúzódó mentális egészségügyi problémákat kezelni. A mentorálás a „Miértek" helyett a „Hogyanra" összpontosít — arra, hogy a felépülési stratégiák a mindennapi életben is működjenek. A mentor a saját tapasztalatait megosztva extra struktúrát biztosít az „itt és most"-ban, és a körülményeidnek megfelelő heti célok kitűzésén keresztül segít fokozatosan bizonyítékot gyűjteni arról, hogy képes vagy változtatni a viszonyodon a táplálékhoz és a testmozgáshoz.

Míg a pszichológus a mélyebb pszichológiai kérdésekkel foglalkozik, a két szerep kiegészíti egymást — együtt, különböző módokon járulnak hozzá a felépüléshez. Éppen ezért a mentorálás akkor a leghatékonyabb, ha terápiás folyamat mellett, azzal párhuzamosan zajlik — nem pedig helyette.

A mentorálás tehát kiegészítő szolgáltatás — nem helyettesíti az orvosi vagy pszichoterápiás ellátást. A folyamat megkezdéséhez minden kliensnek aktív terápiás kezelés alatt kell állnia, vagy orvosi szakvéleménnyel kell rendelkeznie arról, hogy biztonságosan részt vehet benne.

A pszichológus szerepe az evészavarok kezelésében

Fontos tudni, hogy bár a DSM-5 osztályozása alapján a különböző evészavarokra egymástól elkülönült betegségekként gondolunk, a valóság az, hogy úgy tűnik, több bennük a közös, mint ami megkülönbözteti őket egymástól (https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC2928448/). A sok közös tényező közé tartozik mindjárt az evészavarok közös pszichopatológiai magja: az alaknak és súlynak tulajdonított túlzott fontosság. Emellett a legtöbb páciens esetében az idő előrehaladtával több evézavar jellegzetességei is megfigyelhetők, és ezek között az átjárás viszonylag gyakori. Mindezek miatt transzdiagnosztikus mechanizmusokról beszélünk, amelyek szerepe nagyon fontos az evészavarok kezelésében.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A pszichológus - többek között - ezeket a közös pszichopatológiai jellemzőket keresi, és ezek ismeretében, a pácienssel közösen állítja fel a kezdeti hipotézist. Az alakkal és testsúllyal való túlzott foglalkozás minden evészavar központi eleme, (ez alól kivétel az ARFID, ahol bár megjelenhet az testsúllyal és -alakkal való elégedetlenség, mint másodlagos tünet, az ARFID+ esetén, nem alapvetően ez az evészavaros viselkedésformák eredendő mozgató rugója), és az evészavarok tünetei levezethetők belőle. Ez az, ami a korlátozott étrendhez, az ételekkel és evéssel való folyamatos, szinte megszállott gondolkodáshoz, a testkép és testsúly állandó ellenőrzéséhez, vagy ennek elkerüléséhez, illetve a testsúly extrém befolyásolási kísérleteihez vezet. 

Ambuláns keretek között olyan evészavaros páciensekkel lehet elkezdeni a pszichológiai munkát, akik szomatikusan stabil állapotúak, nincs jelen náluk egyéb kezelést igénylő mentális zavar (pl. klinikai szintű depresszió), nincs jelen szerhasználati zavar, illetve nincsenek aktuálisan krízishelyzetben. Amennyiben ezek bármelyike fennáll, elsőként azokat szükséges rendezni. 

Nemzetközi ajánlások szerint az első választás evészavarok esetén a kognitív-viselkedésterápia, azon belül is a CBT-E (Cognitive Behavioural Therapy- Enhanced), illetve a családterápia gyermekek és serdülők esetében (https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC7317943/).

Magyarországon szintén ezeket a módszereket alkalmazzuk, illetve sok esetben a pszichodinamikus, vagy családterápiás elemekkel ötvözzük ezeket.

A pszichológus feladatai közé tartozik, nagyon leegyszerűsítve, a “miértek” felderítése. Mi vezetett a betegség kialakulásához? Mi volt az a páciens életében, ami a hajlamból végül betegséget okozott? Milyen belső, és környezeti faktorok járulnak hozzá a fennmaradásához? Mi okozza a felépüléssel kapcsolatos ambivalenciát? Milyen erőforrásai vannak, mire, kikre tud támaszkodni a gyógyulási folyamat során? Milyen negatív hiedelmei vannak magával kapcsolatban, honnan származnak ezek, miért alakultak ki? A klinikai szintű perfekcionizmus, alacsony önértékelés és a kapcsolati nehézségek mögötti okok felderítése, az evéshez, ételekhez kapcsolódó kényszergondolatok és cselekvések beazonosítása, azok csökkentése, megszüntetése szintén pszichológusi feladat. Emellett sok gyakorlati szempont is jelen van a kezelésben, hogy csak néhányat említsünk: a rendszeres étkezések bevezetése, ezek monitorozása, a súlyellenőrzések elhagyása, illetve keretek közé szorítása, a triggerelő események beazonosítása. Mindezek együttesen jelentik a sikeres terápia alapjait. És mindezek együttesen, ahogy láthatjátok, rengeteg munkát és időt igényelnek, de ami a legfontosabb, nem korlátozódnak heti egy ülésre, amit a pszichológusunknál töltünk. Ez valójában az élet minden egyes percében jelen levő kihívásokat, döntési helyzeteket, potenciális csapdákat és csábításokat jelent, amivel egyedül rémisztően nehéz lehet szemnebézni. Ráadásul az evészavarok - természetükből fakadóan - nehezen megváltoztatható állapototok, mint minden olyan betegség, amely hosszú idő alatt alakul ki. Nem tud egycsapásra megváltozni, elmúlni, hanem - az esetek nagy részében - hosszú, szívós és sok türelmet igénylő, lépésről-lépésre történő változtatásokkal lehet felépülni belőlük. És pontosan ez az, amiben a felépülési-mentorálás nagyon hatékony segítség lehet.

A mentorálás neked való lehet, ha:

·    Úgy érzed, megrekedtél a „gyógyulni szeretnék" és a „még nem vagyok kész elengedni" között

·    Orvosilag stabil vagy, de a mindennapokban még mindig küzdesz

·    Gyakorlati támogatást szeretnél — nem csak beszélgetést

·    Már jársz pszichológushoz vagy dietetikushoz, de szükséged van valós, hétköznapi elköteleződésre és felelősségvállalásra

·    Úgy érzed, láthatatlan vagy — különösen, ha férfi vagy, LMBTQ+ személy vagy, vagy nagyobb testben élsz

Ez nem neked való, ha:

• Orvosilag, fizikálisan még instabil vagy

• kórházi ellátásra van szükséged

• Terápiát, diagnózist vagy orvosi kezelést keresel

• Edzés- vagy étkezési tervet szeretnél

• A fogyáshoz szeretnél segítséget kapni

Hogyan segít a mentorálás?

• Az evészavaros gondolatok valós időben történő megkérdőjelezése és egészségesebb gondolatminták építése.

• Az étellel és a testmozgással kapcsolatos merev, korlátozó szabályok fokozatos leépítése egy rugalmasabb, felszabadultabb kapcsolat kialakításáért.

• Közös bevásárlás, főzés és étkezés – az étkezéssel kapcsolatos mindennapi helyzetek gyakorlása egy támogató térben.

• Egészséges megküzdési készségek fejlesztése, hogy a nehéz pillanatokban ne az evészavaros viselkedés legyen az egyetlen eszközöd.

• Reális heti célok kitűzése és megvalósítása, hogy a saját tempódban haladj a felépülés útján.

• Segítség a motiváció fenntartásában, amikor akadályokba ütközöl, vagy úgy érzed, a befektetett munka nem hoz látható eredményt.

• A testképpel és önértékeléssel kapcsolatos kihívások kezelése a testsemlegesség elvét követve.

• Tudatos jelenlét (mindfulness) gyakorlatokkal támogatás a stressz kezelésében és a testi-lelki egyensúly megteremtésében.

• Biztonságos tér biztosítása, ahol oldódhat a szégyenérzet és nyugodtan önmagad lehetsz.

Mire figyelj, ha mentort keresel?

Mivel a felépülési mentorálás egyelőre nem szabályozott terület, fontos, hogy tudatosan válaszd meg, kivel dolgozol. Íme néhány dolog, ami egy etikusan dolgozó mentornál nem kérdés:

Orvosi alkalmassági nyilatkozat. Egy képzett mentor igazolást kér az orvosodtól vagy háziorvosodtól arról, hogy alkalmas vagy a mentorálásra. Ha valakinek például kritikusan alacsony a testsúlya vagy szívpanaszai vannak, az orvosi stabilizáció mindig megelőzi a mentorálás megkezdését.

Együttműködés a többi szakemberrel. Egy etikus mentor nem elszigetelten dolgozik, hanem kapcsolatban áll a kezelőorvosoddal, pszichológusoddal és dietetikusoddal, hogy mindenki ugyanazoknak a céloknak a megvalósításán dolgozzon. A mentor nem helyettesíti a többi szakembert, hanem kiegészíti őket.

Képzés és szupervízió. A saját felépülési tapasztalat önmagában nem képesítés. Egy felelősen dolgozó mentor szakmai képzésen vett részt, és rendszeres szupervízió alatt áll. Ez azt jelenti, hogy munkáját rendszeresen megbeszéli egy tapasztaltabb klinikussal vagy mentorral, hogy a személyes tapasztalatai ne befolyásolják a szakmai ítélőképességét. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy mind a mentorált, mind a mentor biztonságosan tudjon részt venni egy felépülési folyamatban.

Személyre szabott megközelítés. Legyen szó egy férfiról, aki egy „nőkre jellemzőnek" tartott betegséggel küzd, egy neurodivergens kliensről, aki az ételek textúrájával van nehéz helyzetben, vagy egy transznemű személyről, aki nemi diszfóriával küzd — a mentorálásnak személyre szabottan, a te idegrendszeredhez és életedhez kell igazodnia.